Lappföldön az aranyásók manapság is 20–35 kg aranyat találnak évente Ivalojoki és Lemmenjoki körzetében. 2020 után csökkenni fog ez a mennyiség, mert a bányászati törvény megtiltja a munkagépekkel történő aranybányászatot Lappföldön.
A nagy aranyláz idején a finnországi Lappföldön is megjelentek az aranyásók. Az 1500-as évektől napjainkig keresik az aranyat ezen a területen.
Először az 1500-as évekből van hírünk arról, hogy aranyat találtak Lappföldön, Utsjokiban.Olaus Magnus Gothus svéd természettudós térképén szerepelt a lelőhely. A következő fontos esemény, hogy egy Boucht nevű rendőr a Kemijoki partján talált egy aranyrögöt 1836-ban.
Majd a nagy éhínség idején, 1868-ban találtak ígéretes mennyiségű aranyat Ivalojokiban. Ez már akkora figyelmet keltett, hogy a szenátus szabályozást vezetett be az arany keresésére és az aranymosásra. Ez a rendelet 1870-től lépett életbe, és elkezdődött a nagy aranyláz Lappföldön. Kezdetben több száz aranyásó dolgozott az aranyban leggazdagabb lelőhelyeken az Ivalojoki partján. A hivatalos statisztikák szerint az első időkben évi 55 kg aranyat találtak, ez később átlagosan évi 20 kg-ra csökkent. Az aranyat kötelezően az államnak kellett eladni, s kezdetben 5, később 8 százalékos adót kellett fizetni az arany árából. Amikor az Ivalajokiban talált arany mennyisége évi 10 kg-ra esett vissza, az aranyásók a néhány kilométerrel arrébb fekvő Palsinoja és Sotajoki területén próbáltak szerencsét. Ez így folytatódott tovább, ha egy területen csökkent az arany mennyisége, az aranyásók tovább vándoroltak.
A következő aranyláz a II. Világháború után tört ki. Ekkor a háborúból visszatért fiatal férfiak próbáltak szerencsét aranymosással Lappföldön. Közülük sokan ott is maradtak életük végéig.
A legnagyobb aranyrögöt 1935-ben Eevert Kiviniemi találta – elmondása szerint – Luttojokiban, északon, az orosz határ közelében. Ennek az aranyrögnek a tömege 392,9 gramm volt.
Friss szerzemény 2018-ból: minden idők 6. legnagyobb aranyröge, 225 gr, a neve: „Isä Riston opinnäyte pohjan teosta” (Kép: Kultahippu)
Minden idők 6. legnagyobb leletét, a 225 gr-os aranyrögöt 2018. június 12-én Mika Telilä találta az Inari megyében található Lemmenjoki nevű folyó Puskuoja nevű részén. Mika és édesapja RistoTelilä már 2017-ben is ezen a területen ástak, akkor az 5. legnagyobb aranyrögöt találták meg, amely 228 gr-os. Az ősszel otthagyott gödörben folytatták tavasszal az ásást. Bár Risto már feladta, Mika folytatta a munkás, és fél méterrel lejjebb találta meg az új rögöt.
2017-ben ezen a területen több nagyobb aranyrög is előkerült, a már említett 228 gr-os mellett egy 93, 74 és egy 60 gr-os is. Mika testvére, Ami Telilä is jeleskedett, 2017-ben a közeli Kaarreoja lelőhelyen 167 gr-os rögöt talált. A Telilä család már 35 éve ássa az aranyat Inariban, a Lemmenjoki környékén. Az első 130 legnagyobb aranyrögből, amit regisztráltak Finnországban 25-öt a Telilä család valamely tagja talált, vagy másképp nézve, az első 10-ből 5-öt ők leltek meg. A talált aranyból Terhi Telilä aranyműves készít különleges ékszereket, amelyben igyekszik megőrizni az eredeti aranyrögök formáit.
A Lapin Kullankaivajain Liitto, a Lappföldi Aranyásók Szövetsége elmondása szerint manapság 20–35 kg között mozog a kibányászott arany évi mennyisége. Az 1949-ben alapított szövetségnek több mint 4000 tagja van. Két területen bányásznak: Lemmenjoki és Ivalojoki körzetében.
Az aranyásás nagyon költséges szórakozás. Ahhoz, hogy egyáltalán elkezdjen valaki aranyat ásni, engedélyeket kell beszereznie, és mindenféle eszközökre van szüksége. Engedély kell már ahhoz is, hogy valaki belekezdjen. Majd területet kell bérelni az aranymosáshoz, a bányászathoz, akár lapáttal, akár kisebb nagyobb géppel ássa valaki az aranyat. Természetesen annál többe kerül, minél nagyobb a terület, és minél nagyobbak a gépek. De fizetni kell azért, hogy valaki lakókocsiban, lakóautóban ott tartózkodjon huzamosabb ideig, fizetni kell a tűzifáért, a szemét lerakásáért, mindenért, sokat.
Azután mindenféle eszközöket kell beszerezni. A legegyszerűbb megoldás, amikor egy nagy tálba öntik az iszapot, és azzal mossák az aranyat. A következő fokozat, hogy lapáttal ássák a köves földet és egy hosszú vályúban átmosva alul marad az arany. Leginkább aranyhomok.
Vannak, akik aranyásás előtt fémdetektorral vizsgálják át a talajt, ők az aranyhomok helyett nagyobb aranyrögre hajtanak.
Előbb halk zümmögés hallatszik, utána kell pontosan bemérni az aranyrög helyét (Kép: Kultahippu)
A gépi aranybányászat vége
Az új bányászati törvény betiltja a nagy munkagéppel történő aranybányászatot 2020-től. Ez után csak kézi erővel szabad aranyat bányászni Lappföldön. Akik sokat befektettek nagyobb gépek vásárlásába és nagy földterületek bérlésébe, tiltakoznak a törvény ellen. A szövetség mindent megtesz, hogy a parlament módosítsa a törvényt, de erre nincs túl nagy esély. Az aranybányászok azzal érvelnek, hogy bár nem túl esztétikus látvány a gépi bányászat után a terület, ők kötelesek helyreállítani azt. Sok tízezer eurót fizettek ki a tereprendezésért.
Bár elvileg egyetértünk a törvénnyel, hozzá kell tenni, hogy sokkal nagyobb és környezetszennyezőbb bányák esetében nem ennyire kényesek a törvényhozók. Lehetséges, hogy ebben közrejátszik az is, hogy politikusok és családtagjaik részvényesek – a régebbi nevén Talvivaarának nevezett, ma Terrafame névre hallgató – rendkívül környezetromboló bányában. Ebben a bányában ritka fémeket bányásznak, ezek: nikkel, cink, réz, kobalt, mangán és urán.
Åke Lindman filmrendező 1999-ben készített filmet a lappföldi aranylázról.
Forgatókönyv: Åke Lindman, Heikki Vuento. Producer: Hanna Hemilä, Åke Lindman. Szereplők: Vesa Vierikko, Pirkka-Pekka Petelius, Lasse Pöysti, Jarmo Mäkinen, Martti Suosalo, Kaija Pakarinen, Minna Turunen.
Lapin kullan kimallus (A lapp arany csillogása) 1. rész
Lapin kullan kimallus (A lapp arany csillogása) 2. rész
A finnek aranyásáskor sem mondanak le a szaunáról, sőt a fárasztó munka után, elázva, netán összefagyva, csak egy dolog segít, a forró szauna (Kép: Kultahippu)
