A Jäkäläpää tunturi tetején, Lappföldön áll Finnország legfélreesőbb könyvtára, a Karhu-Korhosen kirjasto.
Az Inari körzetben elterülő Lemmenjoki Nemzetiparkban (Lemmenjoen kansallispuisto) fekszik a Jäkäläpää tunturi, ennek tetején pedig a fűvel borított repülőtér. A semmi közepén, a kopár hegytetőn áll egy házikó, amely eredetileg a repülőtér „terminálja” volt, ma kultúrházként és könyvtárként üzemel. Jäkäläpää kultúrház és Karhu-Korhonen könyvtár (Kép: Ilta Sanomat / Seppo Kärki)
Kapcsolódó írásunk: Arany Lappföldön – Kullanhuuhdonta Lapissa
A környék a lappföldi aranyásók kedvenc helye, itt található a legtöbb arany, így hát errefelé élnek a finn aranyásók. A házikó bejárata fölött a hangzatos Jäkäläpään kulttuurikeskus (Jäkäläpää kultúrház avagy kulturális központ) és Karhu-Korhosen kirjasto (Karhu-Korhonen könyvtár) feliratok állnak.
Odabent két szobácska várja az erre járókat: a könyvtár és az olvasóterem, bent – mint minden rendes könyvtárban – felirat figyelmeztet bennünket, hogy maradjunk csendben. A könyvtárnak van, egy még félreesőbb helyen fekvő fiókkönyvtára is. A légvonalban 38 km távolságra fekvő, hasonló adottságú Martiniiskonpalo repülőtéren (koordinátái: 68.3933, 25.4205).
A fiókkönyvtár a Martin Iskon palo tuntturi tetején Kép: Jukka Gröndahl / HS
A könyvtárat 2002-ben alapították a legendás aranyásó és egyben nagy könyvbarát Yrjö „Karhu” (Medve) Korhonen 80. születésnapja tiszteletére. Janne Kannisto, az Ouluban élő aranyműves szervezte a születésnapi ajándékot: a Jäkäläpää és a Martiniiskonpalo könyvtárakat. A könyveket – mintegy 400-at – eredetileg környékbeli könyvtárak, első sorban az oului adták össze leselejtezett kötetekből, majd aranyásók és mások bővítették az állományt adományaikkal.
A kultúrház meglepően jó állapotban van, szépen karbantartott épület. A könyvek pedig sokfélék, megfér egymás mellett az 1985-ös kiadású rendőrújság egy példánya, a Schlindler listája, meg a számítástechnikai kézikönyv. Az egyik szoba maga a könyvtár, a másik az olvasóterem. Sőt régen – még a mobiltelefonok elterjedése előtt – volt itt egy falra szerelt rádiótelefon is, amely összekötötte a civilizációval a vadont. Ezeket a telefonokat úgy is hívták, hogy vadontelefon (erämaapuhelin), sokfelé fölszereltek ilyeneket, főleg itt, a ritkán lakott Lappföldön. Ám 2000-ben, a mobiltelefonok elterjedése miatt, leszerelték az elavult készülékeket.
De nem csak könyvtár, hanem kulturális központ is a hegytetőn álló házikó. Szerveztek itt labdajátékokat, sárkányeregetést és különféle gyermekprogramokat az aranyásók gyermekeinek. A könyvtárnak nincs túl sok látogatója, a rádióhallgatás és az olvasás inkább csak ősszel és télen dívik az aranyásók körében.
|