Álmok ablaka 

Zoltai Bea kiállítása, az Áttetsző rétegek január 19. és február 27. között tekinthető meg a Galleria U-ban. 

Balassi Intézet

Magyar Kulturális és Tudományos Központ

Kaisaniemenkatu 10

00100 Helsinki

Nyitva tartás: hétfő-péntek, 10-18 óráig

Kitekintés V. 

Zoltai Bea így ír Áttetsző rétegek című képsorozatáról: 

Néhány éve, amikor egy budai utcán sétáltam, építőmunkások emelték be éppen egy konténerbe azt a 130 éves zsalugáter-párt, amit aztán hazavittem és a „kinn-benn” képsorozathoz később felhasználtam. Furcsa volt arra gondolni, hány ember, hány generáció mindennap ismétlődő mozdulata tapad ezekhez a tárgyakhoz. Foglalkoztatott, hogyan lehetne esetleg újjáéleszteni őket. A restaurálást követően persze módosult az ablak eredeti helyzete, hisz bekerült a lakótérbe. Az új helyzetben is lehet használni, nyitni-zárni, a valahová kitekintés illúzióját kelti. Ezek az ablakok – és a sorozat többi része is – számomra olyan fal-nyitások, amiknek a segítségével különböző terekbe léphetünk be. Valamiféle átjárók keletkeznek a falakon. A képeken látható áttetsző függöny-réteg kijelöli a helyünket a térben, felveti az „itt” és az „ott” helyzetet. Úgy érezzük, hogy az a tér, amelyben állunk, folytatódik a függönyön túl. Ezért tulajdonképpen lehetőségeknek tekintem ezeket a festményeket. Nem tudjuk pontosan, mi vár ott ránk; mindenkire más – hiszen magunkban hordjuk a függöny mögötti világot, lehetőségeink minőségét, milyenségét. 

Belső szimmetria

Ha egy ilyen képet felteszünk bármely tér falára, olyan hatást érünk el, mintha egy új ablakot vágnánk az adott falba, még több fényt engednénk be. A létrejött felületeken átáramlik a levegő, ahogy egy nyitott ablakban behúzott függönyön is. Ezt a fénnyel keveredett, friss levegőben való közlekedés lehetőségét szerettem volna létrehozni.

Kitekintés III.

El-Hassan Róza író-képzőművész gondolatai Zoltai Bea Áttetsző rétegek képsorozatáról:

Katarzis a szürkületben

Az ablak a művészettörténet egyik nagy toposza. 

Kitekintünk a magánéletből a külvilágra. – 

Az álomfejtők szerint a személyiség jelképe a ház: nyitott, zárt ajtókkal vagy kapukkal. 

A pincétől a padlásig, mindennek megvan a pszichológiai vagy álomfejtő magyarázata. 

Egyik kedvenc ablakos festményem egy tejet öntő nő, aki egy ablak előtt áll.

Egy másik képen ‒ ami azonnal felötlik bennem ‒ egy pár ül egy nagy ablakos szobában. 

A szimbolisták, így (Böcklin) sokszor zárt, sötét ablakú házakat festettek ‒ az elmúlást jelképezve.

Kint tavasz lehet

A személyiség nyitott érzékei vagy a magánélet és a külvilág határán helyezkedik el az ablak és az ajtó a festményeken.

Egy másik értelmezése a szabadság és a börtön. A nyitott ajtó, amin kilépünk, a szabadság, a befalazott ajtó a szabadság hiányát jelképezi. 

Mindez azért érdekes, mert megpróbálom Zoltai Bea képeit az ablak festészeti toposzának a jelentései között leírni. Mit jelenthetnek ezek a képek? Melyik jelentésük a legplasztikusabb? 

Kizárásos, reduktív módszerrel közelítek: mi az, amiben különbözik a többi ablak ábrázolástól a történelemben?

Zoltai Bea képein nem látunk belső teret, embereket, szobát, konyhát (mint kedvenc Vermeer képeimen). 

Ebben a sorozatban nem látjuk a házat se kívülről, nem látjuk az egészet. Csak egyetlen fragmentumot: magát az ablakot. Magát a határt. Egy képen pedig egy bejáratot, kaput, alagútszerű – de nem vezet egy másik érzékelhető térbe, a végén egy fekete folt vagy talán egy sötét fal, amely a járatot lehatárolja, egy csigalépcső? 

Az ablak, akár nyitott, akár zárt, nem mutat tájat. 

Kilátás a parkra

Vagy zsalugáter, vagy függöny határolja. A táj hiánya a szabadság hiánya. 

Mégse érezzük nyomasztónak a festményeket. Kimondottan jól esik a sorozatot szemlélni. 

Mi az oka annak, hogy a zárt ablak önmagában nem derűs motívum, itt mégsem érezzük, hogy nyomasztó lenne. 

A motívum zártságát a könnyed festői gesztusok ellensúlyozzák: a ritmus és a színek. Nem tudjuk eldönteni, hogy a formák derengésében a festő tudata által irányított árnyak, különös foltok kapcsolata, milyen jelentést hordozhat számunkra. 

A képek elsősorban lelki történéseket mesélnek el. Ez alatt azt értem, hogy nem elsősorban a művészettörténet festészeti stílusainak egymást felülíró vonulatába helyezkednek. Nem lépnek vitába más festőkkel és stílusokkal vagy társadalmi kérdésekkel. Némelyik kép egészen minimalista – két festményen szinte csak csíkokat látunk, mégsem festészeti ars-poetica vagy az absztrakcióra való törekvés jegyében készültek. 

Lyon I.

A szimbolista festészetben valóban sokszor előfordul a ház, az épület az ablak, - hiszen az álomfejtésből merít, de a szimbolista képek, szinte mindig elbeszélő jellegűek. Több szimbólumot hordoznak, árnyas fákat, különös alakokat vagy egy sajátos fényt a tájban. A huszadik század elejétől – lélektani elemekkel. 

Zoltai Bea képein azonban csak egyetlen motívum látható: az ablak, ezért nem nevezhetjük szimbolistának. 

Nagyon egyszerű és természetes képek. 

Talán leginkább épület rajzokhoz hasonlíthatom.

Délutáni fények

Volt a harmincas években egy folyóirat, „A Ház”, itt Kós Károly, és Kozma Lajos rajzait láthatták sokszor az olvasók. Zoltai Bea festészete mintha ezekből a motívumokból merítene. Egy-egy fragmentum, egy zsalugáter, egy függöny, egy ablak, egy kapu. Nem mond se többet, se kevesebbet. A világot épület fragmentumok festésével jelképezi. Ha látnánk egyszerre a teljes épületet, látnánk mindent. Ez nem történik meg. 

Festményként azonban egy teljes egészet alkot: annyi, amennyit egy festmény el tud mondani anélkül, hogy az irodalom, a szociológia vagy lélektan területére lépne.

A derű forrása ismeretlen: Arisztotelész katarzisnak nevezte a titokzatos ajándékot, melyet csak kevés művész tud a közönségnek nyújtani. 

Kitekintés IV.

Zoltai Bea nem terheli túl a festményt motívumokkal, ezért a zsalugáter ritmusát élvezheti a szem. 

Nem hazudik, zárt tereket ábrázol. Úgy ábrázol, hogy megjeleníti azt a zárt teret, amiben állunk a képet nézve, ezt erősen érezzük magunk körül.

Az egyetlen derű és a kiút maga a festészet könnyedsége. 

Ebben hasonlít az élethelyzetekhez.

Zoltai Bea honlapja

Balassi Intézet, Helsinki

A függönyön túl